A paradicsomjaim egy része ott éli le az életét ahol kikelt.
Minden évben hagyok lepotyogni paradicsomot és következő évben szépen ki is kelnek a kis utódok.
Az ilyen módon fejlő paradicsomok sokkal erősebbek, szinte sosem betegek a palántázott társaikkal szemben, mivel a természet kiválogatta az igazán rátermett egyedeket és mert elég nagy távolság van közöttük ahhoz, hogy körbejárja a levegő és ne gombásodjank be.
Ezzel módszerrel viszonylag sok kis palánta kel ki, ezért én is ki tudom válogatni melyik az amelyik valóban megmaradhat, de az is előforgul, hogy annyira megtetszik a kis palánta, hogy keresek neki egy megfelelőbb helyet.
Tudom, hogy első látásra furcsa az a kert ahol teljes rendezettség nékül random elhelyezkedésben pradicsomok meredeznek a répa sorok között, a spenót végén, két tök bokor között, de tényleg megéri. Hatalmas és egészséges lesz minden paradicsomtő.
Igazából minden évben veszek hozzá nagy méretű, vagy éppen nekem tetsző fajtát, amiket igyekszem némileg random módon egymástól legalább 3 méterre ültetni egymástól.
Azt is tudom, hogy így össze-vissza kereszteződnek a paradicsomok, de engem nem zavar. Először is génsebészként szórakoztat amikor lila-sárga csíkos körte alakú koktélparik nőnek, vagy éppen hatalmas, bordázott és lila színű paradicsomokból fözök paradicsomlét, másodszor meg csak olyan fajtát veszek amit szeretek, és akkor a hibridjeiket is szeretni fogom.
Csak halkan jegyzem meg, hogy a kertünkben ezzel a módszerrel kelnek és nőnek a mángold, a koriander, a kapor, és az új-zélandi spenót is.
😉